A Fidesz politikai és gazdasági vállalkozás

Róth István – megrendelésre – festette meg az Orbán-kormányt 5 méter széles, 2,60 magas,életnagyságú olajfestményen, a koronával, jogarral, országalmával, királyi karddal és a bájospucér kis puttókkal. Valamint picike jóindulatú csalással: Orbán Viktor a képen nem a legalacsonyabb.

A megrendelő – bizonyíthatóan – Nemeskürty István akkori millenniumi kormánybiztos volt, aki úgy vélte, a millennium alkalmából érdemes erre is áldozni, „hiszen a következő évezredben még egy ilyen kormánya nem lesz az országnak”. S mindössze azt kérte Róth úrtól, maradjon titok e megbízatás, hadd legyen majd meglepetés a piktúra.Róth István egy kormánybiztost csak nem sérthetett meg azzal, hogy papírt kér tőle.

Százezrekért hozatta Hollandiából a legkitűnőbb vásznat, a legdrágább festékeket – s több mint egy álló éven át dolgozott szinte éjjel-nappal a freskón. 2001 közepén végezte el az utolsó ecsetvonást – s azóta hüledezve értetlenkedik.Nemeskürty István mindössze annyit írt neki: „a kép művészi értéke mellett érdekes kortörténeti dokumentumnak is tekinthető, ám ő nem tud segíteni elhelyezésében; a művész forduljon a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához”.Amonnan szóban érkezett államtitkári üzenet: „a kép meg van véve” – csakhogy attól a Várhegyi Attilától, akinek hűtlen kezelési ítélete miatt kisvártatva kitelt az ideje. Más pedig aztán nem volt hajlandó fogadni a hoppon maradt festőt.A piktúra Pestlőrincen vár sorsára ma is – egy teljes év munkája árán.

Az orbáni gyakorlat azt a közvélekedést erősítette, hogy a legnagyobb üzlet az állammal „boltolni”, csak vissza kell adni a nyereség 10-20-30 százalékát.A 25-szörös áron, 260 ezerhelyett 6,5 millión számlázott Toi Toi WC,s a Happy End, amely két és fél év alatt 10 milliárdot vitt ki az államkasszából,a még feleennyit kaszáló Ezüsthajó, a 14 milliárdba kerülő Millenáris – és a rengeteg hasonló eset tovább mélyítette a közhiedelemben azt, ami az egyszerűség kedvéért így fogalmazódik meg: ezek mind lopnak.Igaz ugyan, hogy az említett históriák lényege nem sokban különbözött a Tocsik-ügytől, de abban nagyon is, hogy a Tocsik-históriának lettek következményei. Horn belebuktatta Suchman Tamás minisztert, az ügyészség pedig – láss csodát! – nem akadályozta meg valamennyi érintett bíróság elé citálását, egészen az ÁPV Rt. néhány vezetőjéig.

A HappyEnd típusú históriákban viszont Polt Péter kinevezésével Orbán és köre előre elérte: ha leváltja őket az ország, akkor se kerül senki bűnös a vádlottak padjára.Orbán egyéb tettei is hosszú távon torzították politikai életünket. Az elvesztett választások után is volt még mersze olyan döntésekhez, amelyek az új kormányt gúzsba kötötték.Elképesztő feltételekkel eladták a 12 állami agrártársaságot; nullára ürítették a teljes környezetvédelmi kasszát, s ígérvényt adtak a következő évi keret 40 százalékára is.Mikola miniszter úgy adta át az egészségügyi tárcát, hogy májusra az éves költségvetés 93 százalékátköltötte el, az OEP-kasszában pedig 150 milliárdos hiányt produkált. A kormány évi 100 milliárdos kezesség-vállalási keretéből az első öt hónapban 96-ot kötöttek le, ebből 39 milliárdot már a második forduló, tehát a végleges vesztés után. Lásd a felsőmocsoládi sportcsarnok 100 millióját és Deutsch Tamás 5 milliárdos kalandját a stadion-beléptető rendszerekkel. Ingyen adtak át ingatlanokat egyházaknak és önkormányzatoknak; fölemelték a Magyar Fejlesztési Bank alaptőkéjét, kineveztek még 27 főtisztviselőt és 43 főtisztet, hogy sok évre bebetonozzák őket.




Százezer forintért adták vissza a Vegyépszernek az államnak vétójogot és százszoros szavazati jogot biztosító aranyrészvényt; és az aranyrészvény mellé hozományként odaadták a Bizományit, valamint újabb sokmilliárdos megrendelést autópályára.
A sok piti lenyúlás saját zsebre önmagában nem borzasztó, de következményeivel egyetemben bizony az.

Az 52 milliós állami repülőgép-bérlés az amerikai díjátvételhez, vagy a montreali hoki-meccs usque negyven jegye tán elég példának a kisebb főnökök számára: ha a nagyfőnök ilyen, ha ezeket ő megengedi magának, akkor természetesen a kisebb rangúak is sok mindent megtehetnek. Tehát akkor mi kivetnivaló lenne abban, hogy Vonza András,Orbán (Torgyánt váltó) földművelésügyi minisztere ideje leteltével magával vitte új
munkahelyére a következőket: hat mobiltelefon, két laptop, két nyomtató, egy 9,5 milliós terepjáró, fax, fénymásoló, televízió, videomagnó, rádióerősítő, hangfal-szett, bőr ülőgarnitúra, dohányzóasztal, főnöki forgószék. Meg a Rózsadombon havi 570 ezerért bérelt lakásba kondigép és félmilliós szolárium.
Ha Orbán 37 millióért hozatta rendbe az íróasztalát, meg a háromajtós szecessziós szekrényét, ha sporttanácsadónak hívott személyi edzőjének járt a havi 300 ezres jövedelem,az 1,8-as Passat, korlátlan benzinkártyával, a két mobiltelefon és a diplomata-útlevél – akkor rendben van például az is, hogy az állami In-Forrás Kht. vezetője havi 389 ezret számolt el benzinre, havi 1,4 millióért mobiltelefonált, és egy fő számára 404 ezer forintot számolt el vendéglátás címén. Akkor semmi kivetnivaló nincs abban, ha a hadügy kabinetfőnöke egymillióért a Bali-szigetekre ment a feleségével csere-társ nélküli csere-üdülésre, vagyis amelynek fejében onnan ide nem jött senki; igaz, ők maguk is fizettek napi hatezer forintot.Ha Orbánnak szabad – akkor például Kalmár István Posta-főnöknek is szabad 190 millióért alakítani ki tárgyalótermet, és ahhoz 209 millióért konyhát, valamint 14 millióért vezérigazgatói parkolót. És így tovább – akár a végtelenségig.

Vagy éppenséggel addig a bizarr és eddig föl nem fedett tényig, amely egymagában is híven jellemzi Orbánék négyéves országlását. Hogy ugyanis nem elég a Nemzeti Színház balhé a Budapestet büntető gödörrel, a soroksári Duna-part festői közegébe helyezett, hihetetlenül csúf épülettel – a tetejébe ezt a szörnyszülött teátrumot részben lopott anyagból építették.Bizony, lopott kőből.A színház parkjában álló – bizonyára nemes szimbólumot szolgáló – hajó medencéje melletti, úgynevezett mediterrán kőrakás, valamint e medence csatornája ugyanis lopott alapanyagból készült.
Geológiai szakértő megerősítette: a beépített anyag lókúti mészkő. Lókútról, az ottani bányából származó kő. Igaz, az ÉMI-től (az építésügyi minőség-ellenőrzéstől) beszerzett minőségi tanúsítvány eplényi–kőröshegyi kőről szól, ám az valójában lókúti.
Lókút és környéke bányászatának egyedüli jogtulajdonosa pedig a Magyar Dekor Kft. –hogy gömbölyű legyen e történet –, annak a Zarándok Jánosnak a cége, aki Orbán Győző (a miniszterelnök édesapja) versenytársaként szorult ki a Dunaferrből, az autópálya-építésekből,szinte mindenhonnan. S aki emiatt kénytelen volt másik cégét, a Mészkő- és Dolomit Kft.-t csődeljárásba küldeni, háromszáz munkatársát elbocsátani.
Zarándok még 2001-ben vette meg a lókúti bányászati jogot, s 2002. áprilisában lett jogerősen az úgynevezett bányatelek jogosítottja. Ez azonban még őt magát sem jogosítaná föl a kitermelésre, ahhoz külön engedélyre lenne szükség.
Így a lókúti mészkőre jelenleg senkinek sincs érvényes kitermelési engedélye, onnan tehát jogosan semmilyen anyag évek óta nem kerülhetne ki. Sehova. Vagyis az a kő mindmáig a magyar állam tulajdona, s – mindaddig, amíg Zarándok vagy más nem kap engedélyt a kitermelésre – aki onnan követ elvisz, az az államtól, minden magyar adófizető állampolgártól lopja el.
Ha pedig a kő mégsem lókúti, (bár az), hanem eplényi–kőröshegyi, (miként azt a tanúsítvány hamisan vagy tévesen állítja), akkor azt Zarándok János itteni cégétől kellett volna vásárolni. Ő azonban a Nemzeti Színház egyetlen beszállítójának sem adott el követ.
Viszont a Nemzetibe mégiscsak beépítettek lókúti mészkövet. Hogyan lehetséges ez? Az anyag beszerzését és a beépítési munkát az ürömi székhelyű Steinburg Kft. végezte.Tulajdonosa, Fleisz Zoltán erről a II. kerületi Hidegkúti úton működő kőkereskedésében először azt nyilatkozta nekem: – Magánházakból, magánszemélyektől vettem a követ.Kértem tőle az adás-vételi szerződéseket, s ő ígéretet is tett, hogy másnap délelőtt mind a három szerződést átadja. Ehelyett beszélgetésünk után azonnal lerohant Székesfehérvárra,
Zarándok János irodájába, és Zarándok helyettesét, Molnár Lajost igyekezett (sikertelenül) rávenni, hogy írjanak alá antedatált szerződést, miszerint Zarándokéktól vette a beépített követ. Majd először letagadta, később beismerte, hogy Zarándok János helyettesének fölajánlotta: 300 ezer forintért és a 30 ezer forintos eljárási illetékért eladja nekik a kövük megfelelő minőségét tanúsító okmányt. Ami azt jelenti, hogy tisztában van vele: ez lókúti kő.Tehát azzal is, hogy lopott. Ezt adta el és építette be a Nemzeti Színház parkjába.

Egy kis sózással: a Fidesz tehát voltaképpen – netán elsősorban – politikai és gazdasági vállalkozás. Orbánék a pártot valójában vállalkozásként használják – az övék. Így is kezelik: ők a tulajdonosok, övék a bolt, azt tesznek vele, amit akarnak. Valamint – legfőképpen – ez a bolt addig, és csak addig létezik, amíg ők vezetik és tulajdonolják. Annyira az övék, hogy ha történetesen bármilyen okból kikerülne a kezükből, akkor nemcsak azonnal összeomlana – és megszűnne az összes kedvezményezett minden előjoga, üzleti lehetősége, kapcsolata és információja –, de rögvest kiderülne: nélkülük ez egyáltalán nem is létezik. Vagy velük,általuk és nekik, vagy sehogy. Hiszen minden ők, és minden az övék.

>>>forrás: Az igazi Orbán Viktor 

Fidesz Co.