Fidesz: a helyi vagány Európa ellen - Véleményvezér

Ne feledjük, a Süddeutsche Zeitung karikatúrájának ősemberére sem az volt írva, hogy „Viktor Orbán”. Hanem az, hogy „Ungarn”. Ez minden magyar embernek kezd rettentő megalázó lenni. (Fotó: Index)


Amit a kormány a médiatörvény és az ismét előkerült különadó európai fogadtatása kapcsán produkált, az valami egészen elképesztő volt. Kívülről szemlélve nehéz megmondani, hogy pontosan mi is történt, de a hazai viszonyok ismeretében nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy legalább három, a magyar politikára és a „nemzeti együttműködés rendszerére” igencsak jellemző tényező játszhatott leginkább közre.

Katasztrofális kommunikáció...

Egyrészt az ünnepek. A tipikus magyar politikus, legyen az akár államtitkár, miniszter vagy miniszterelnök, ilyenkor egyszerűen nem dolgozik. Még akkor sem, ha közben az ország szempontjából nagyon is fontos dolgok történnek külföldön. Másrészt a kormányfő láthatóan fejébe vette, hogy egyébként is csak az számít, ami Magyarországon történik. Már a Kósa-Szijjártó affér kapcsán kiderült, hogy a miniszterelnök körüli csapatnak tényleg semmi fogalma nincs arról, hogyan is működik a világnak az a része, amit nem Budapestről irányítanak. Harmadrészt, mára bevett kormányzati stratégiává vált az a végtelenül egyszerű gondolkodásmód, miszerint akárhogy is támadnak vagy kritizálnak, egy centit nem szabad engedni. Mint valami ócska helyi vagány, aki abban éli ki magát, hogy mindenkivel megverekszik, aki a szemébe mer nézni.

"Lázárhoz hasonlóan az Indexnek nyilatkozó fideszesek is a kormányzati kommunikációt okolják az elfajult helyzetért, de hozzáteszik, az igazi probléma az, hogy a pártban sem tudja senki, valójában melyik részleget hibáztassa: a miniszterelnöki kabinetet vagy a sok tekintetben párhuzamos feladatokat ellátó kommunikációs államtitkárságot. Az KIM-hez tartozó államtitkárságon a frakcióra vártak, mert szerintük az egész ügy egyéni képviselői indítvány, a megalakuló médiahatóság sem a kormány, hanem az Országgyűlés alá tartozik. A külföldi országkép alakításáért általában felelős külügy pedig azért volt ideges, mert egy szakterületén kívüli ügyet kellett kezelnie úgy, hogy nem kapott hozzá szakmai támogatást. (...) A kormányfő környezete nem vette komolyan a külföldi kritikákat, és kizárólag a magyar választóknak próbálta magyarázni a bizonyítványt. A luxemburgi külügyminiszter leszocialistázása és a Németországból érkező első diplomáciai jelzés elbagatellizálása kínos diplomáciai malőrré vált."

Kommunikációs csőd az első próbatételnél (Index)

A fentiek eredőjeképpen a kormányzati „kommunikáció” december közepe óta leginkább abban merült ki, hogy néhányan azt ismételgették papagájként, hogy a médiatörvényt még le sem fordították angolra, és a bírálók azt még csak el sem olvasták. Igazi hazai fogyasztásra szánt, végtelenül szellemtelen érv volt ez (mi talán megvártuk a szlovák nyelvtörvény elfogadását, majd hivatalos fordítását, mielőtt tiltakoztunk ellene?), amiről már egy napon belül kiderült, hogy nem működik. Ennek ellenére még vagy két héten át ismételgették a kormányzat éppen dolgozó felelősei, miközben a hazánkról gyorsan kialakuló negatív kép szörnyetege önálló életre kelt. Mert ne feledjük: a Süddeutsche Zeitung karikatúrájának ősemberére sem az volt írva, hogy „Viktor Orbán”, hanem az, hogy „Ungarn”.
És ahogyan azt Szily László tegnapi cikke megénekelte, ez pártállástól függetlenül minden magyar embernek kezd rettentő megalázó lenni.

"Konkrét kommunikációs stratégia (...) információink szerint még mindig csak most formálódik a támadások kezelésére. Egy másik névtelenséget kérő kormányzati tisztviselő az [origo]-nak azt mondta, először a hét eleji kormányülésen vetődött fel, hogy az ügyben mindeddig nem illetve rosszul működött a kormányzati kommunikáció és hogy a miniszterelnöki szóvivő, Szijjártó Péter és a külügyminiszter magyarázatai, védekezései helyett átfogóbban kellene kezelni az ügyet. A kormány kommunikációs szakértőinek január közepére kell letenniük az asztalra egy átfogó stratégiát arról, hogyan kell reagálni az ilyen jellegű támadásokra (...). Az [origo] által megkérdezett kormányzati tisztviselők egyébként egybehangzóan arra számítanak, hogy "hamar elül a felhajtás" és a kommunikáció is az uniós elnökség feladataira, illetve a közösség "egyéb gondjaira", például a nehéz helyzetbe került tagállamok gazdasági problémáira terelődik majd. A nyilvánosság előtt ugyan a Fidesz frakciója egységesen kiáll a törvény mellett, háttérbeszélgetésekben a képviselők már kevésbé egyetértőek: a közel tucatnyi megkérdezett politikus egyformán komolynak, kínosnak és károsnak nevezte a kialakult helyzetet."

Zúgolódó fideszesek, keménykedő kormány a médiaviharban (origo)

...és a valódi probléma

Ebben a történetben azonban a kormány valódi problémája természetesen nem a „rossz kommunikáció” volt, hanem a visszacsatolás, a korrekció teljes hiánya. Az, hogy a kormány döntéshozói nem értették meg, vagy még csak el sem jutott hozzájuk, hogy valódi baj lehet. És hogy ez nem csak egy-két kommunikációs szempontból elvesztett hét: hogy a kormányzásuk első évében olyan skatulyába kerülhetnek, és kerülhetünk mindannyian, ahonnan jobb esetben is évekig nem lehet majd kimászni.
Nem látták meg a jeleket, mert elhitték maguknak, hogy békés forradalmat csinálnak. A forradalom célja adott, az eszközöket a szükség diktálja, ezek megkérdőjelezése pedig az egész forradalom megkérdőjelezése lenne – mint ahogyan azt a régi rend hívei teszik is. Kizárólag barát és ellenség van. Aki pedig nyíltan kritizál, az megakasztja a forradalom lendületét és mint ilyen, természetesen csakis ellenség lehet.
Ebben a rendszerben ugyanis egyszerűen nincs helye visszacsatolásnak. Mivel a legtöbb intézkedést, mint például a médiatörvényt, titokban, a bevett államigazgatási-törvényalkotási rend kikerülésével készítik elő, az egyet nem értés hagyományos csatornái megszűntek. Ha valaki ehelyett pedig nyilvánosan fogalmaz meg bírálatot, akkor azon nyomban ellenségnek minősül. Marad tehát a csendes, „lojális” egyet nem értés, amiből persze soha nem lesz semmiféle valódi visszacsatolás. Ilyen környezetben pedig esélyük sem volt, hogy a médiatörvénnyel kapcsolatos kezdeti mellényúlások után később korrigálni tudjanak.

free polls

Van remény?

Ebben a közegben Navracsics Tibor tegnapi interjújának látszólag semleges szavai az eddigi kormányzati kommunikációval való szakításnak tűnnek. Az Index összefoglalója szerint a miniszterelnök-helyettes, a kormányból elsőként, nem a sötétben bujkáló ellenforradalmárokat látta a legnagyobb problémának, hanem azt, hogy Nyugat-Európában alapvető bizalmatlanság alakult ki Magyarországgal szemben. Az ebből levont következtetése, miszerint az elkövetkező hónapokban kiszámíthatóságot kell sugároznia Budapestnek, pedig kimondja, hogy igenis Magyarország térfelén pattog a labda: a kormánynak kell helyrehoznia renoméját.
Reméljük, hogy nem értjük félre, és ez végre tényleg valamilyen változásnak a jele. Ugyanis már tényleg az utolsó utáni pillanatban vagyunk.
Frissítés: "Ha az Európai Unió szükségesnek tartja a médiatörvény módosítását, akkor azt a kormány elfogadja" - mondta Orbán Viktor külföldi újságíróknak csütörtökön.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!

 >>>Véleményvezér